Hildegard von Bingen – kortárs, világi előadás a Soharózától egy 12. századi apátnő hagyatékából A Soharóza kísérleti kórusszínházi előadása egy rendkívüli nő alkotói szellemét avatja kortársunkká.

A Soharóza kísérleti kórusszínházi előadása egy rendkívüli nő alkotói szellemét avatja kortársunkká.

Amire számítani lehet: többszólamúság és improvizáció, mozgás- és hangkísérletek Hildegard von Bingen egyszólamú, a kolostor rendjébe zárt életműve alapján. ( Az előadás alapja az apátnő saját szerzeményű misztériumjátéka, az Ordo Virtutum (1151)). A fények és az akusztikai játékok egy olyan élet fejezeteit világítják meg, aminek egyetlen másodperce sem volt szabályos: maga Hildegard sem volt egyszerű eset.

A Soharóza tagjai belevetették magukat az apátnő életrajzába és munkásságába, és számtalan érdekességet találtak, amit megpróbálnak énekelhető zenévé transzformálni, majd beleszőni az Ordo Virtutum történetébe. Az előadás kapcsolódást keres a mai emberhez, saját világunkhoz és életünkhöz. Így tudunk egy velejéig istenhívő nő szavaiból világi gondolatokig eljutni, és Az Erények játéka című misztériumjátékot – az eredetitől teljesen eltérő formában – átélhetővé tenni.

Bár a Soharózától sosem állt távol a látvány és a mozgás alkalmazása, a Hildegardi műben kiemeltebb szerepet kap mindkettő a zene mellett. A kórus történetében először kísérletezünk elektronikával is: a külső és belső (lelki) történéseket az akusztikus kórushangzás és a hangosított – akár eltorzított – szóló ének, illetve beszéd ellenpontjai fejezik ki. Ezekkel az eszközökkel kívánunk eljutni egy igazi maiprodukcióhoz, melynek alaptémája 900 éves is elmúlt.