Langston Hughes és Jan Meyerowitz “The Barrier” című operája inspirálta kortárs színpadi mű egyrészt hanganyagában ötvözi a dzsesszt és az afrikai gyökereket az eredeti operával, másrészt tematizálja az alapvető emberi jogok, a migráció, a diszkrimináció és rasszizmus kérdéseit.

Mindeközben belső utazásra hív, melyben az egyén és a közösség történelmi ívén mutatja meg, mennyire különbözik az afrikai valóság attól, ahogy a média és a hivatalos politika beállítja számunkra.

A Laurent Festas (F) rendezésében megvalósuló multimediális színpadi mű alapjául Jan Meyerowitz (D) The Barrier (vagy más néven The Mulatto) című musicalje szolgál.

A darab négy európai és egy afrikai ország több mint húsz, eltérő területen –színház, klasszikus balett, kortárs tánc, kortárs zene, opera, tradicionális tánc, tradicionális zene, filmművészet, új média- tevékenykedő művészének, szakemberének bevonásával, egy az Európai Bizottság által támogatott kétéves projekt keretében jön létre.

A Meyerowitz-mű Az Amerikai Egyesült Államok déli, gyapottermő vidékein játszódik, és a rasszizmus kérdése áll a középpontjában egy fehér-fekete „vegyes család” történetén keresztül vizsgálva az egyén és társadalom viszonyát.
Főhőse két közösség, két társadalmi-politikai réteg, két korszak határán áll, valójában igazi kitaszítottként.

Konfliktusa túlmutat az egyéni tragédián: identitás, felelősség, elfogadás, közösség mibenlétére kérdez rá egy olyan, akár a görög tragédiákból is ismerős szikár történeten keresztül –apagyilkosság-, mely nem csak a darab bemutatása idejében (1950) és helyén, azaz az Egyesült Államokban, és nem kizárólag a „feketék” és a „fehérek” relációjában lehet releváns.
Meyerowitz, aki maga németországi zsidó komponistaként 1933-ban kényszerült szülőhazája elhagyására, s bár a második világháborút még a kontinensen –előbb Olaszországban, majd Belgiumban és Franciaországban- vészelte át, végül az USA-ban telepedett le, nyilvánvalóan az európai rasszizmusra és a holokausztra is reflektálva írt művet a „nigger-problémáról”.
Nem véletlenül nyúlt a könyvhöz Festas sem, hogy egy harmadik országok bevonásával megvalósuló nemzetközi együttműködés keretében dolgozza át és vigye színpadra Európában és Afrikában, a 2010-es években…

A több mint 60 éve a Brodway-en debütált musical fehéreinek és feketéinek ellentéte, gyűlölete, ez ellentét korlátoltsága, félelmei idejét múltak-e? Az elmúlt századokban, évtizedekben tanult-e eleget az ember a kirekesztés, az elnyomás, a származás alapján történő megkülönböztetés pusztító erejéről és visszafordíthatatlanságáról?

A Hopes&Memories alkotói úgy hiszik, van mit mondaniuk az EU és a Dél-Afrikai Köztársaság színházi közönségének a The Barrier multimediális adaptációjával.

Művészi eszközeikkel céljuk rávilágítani az Unió, Afrika és a Föld többi kontinensén máig akár életeket követelő kirekesztő, rasszista jelenségeire. Feladatuknak tartják tematizálni multinacionális, multikulturális, sokvallású, eltérő gyökerű és hagyományú közösségeink konfliktusait.

rendező: Laurent Festas (FR)

dramaturg: Themi Venturas (RSA)

koreográfia: Berger Gyula (HU), Mdu Mtshali (RSA)

táncművészek: Ikki Hoshino (FR), Caroline Lemière (FR), Vusi Makhanya (RSA), Sarlós Flóra Eszter (HU)

színművészek: Bertrand Festas (FR), Themi Venturas (RSA)

ének, zene: Kelebogile Boikanyo Besong (RSA), Till Fechner (FR), Genevieve Laurenceau (FR), Ildo Nandja (RSA), Edward Phiri (RSA),

látvány: Lukáš Matejka (SK), Ondřej Růžička (SK), Dragan Stojčevski (CZ), Tomáš Žižka (CZ)

partnerek, támogatók: Európai Unió Kulturális Bizottsága, Apodosz Alapítvány|Értékmegőrző Stúdió, Bakelit Multi Art Center, EuroCulture en pays Gentiane [1], Franciaország, Keep The Dream 144& Catalina UnLtd Dél-Afrikai Köztársaság, Mamapapa [2], Csehország, Musique en Sorbonne [3], Franciaország, Műhely Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap, Trakt [4], Szlovákia, Zéró Balett [5], Magyarország, Vusi Dance Company, Dél-Afrikai Köztársaság