Az előadás kritikája:

T. Pataki László ugyan Budapesten született 1934-ben, de ízig-vérig nógrádivá vált, meghódította őt e táj, itt élt 2009 novemberében bekövetkezett halálig. Dolgozott újságíróként, lapszerkesztőként, film és színházi rendezőként, számtalan tanulmánya jelent meg Madáchról, főképp a nagy író Fráter Erzsébettel kötött házasságának kudarcáról. A rárakódott ferdítés-piszkokból nem csupán Erzsike személyét akarta tisztára mosni, hanem Madách édesanyját, Majthényi Annát is igyekezett kiemelni a gőgös, gonosz anyós kliséből. Kapott Madách-díjat, Salgótarjánért Emlékérmet, és a Magyar Kultúra Lovagjává is ütötték. Mindkét Madáchnéról írt monodrámát, a Lidérclángot Erzsikéről, a Lelkigyakorlatot Majthényi Annáról. Az 1980-as évek derekán egy Madách-pályázatra adta be a Lidérclángot, aminek a Madách Napok keretén belül 1985 januárjában, Ipolyvarbón a híres-nevezetes Fráter családba tartozó, Fráter Katának, a Miskolci Nemzeti Színház művészének előadásában volt a premierje. Azóta többen, több helyen is előadták, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház pedig állandóan a repertoárján tartja. A legutóbbit Szitás Barbara és Pálos Zsuzsa jegyzi, a címét Lidércfényre változtatták, és tavaly decemberben mutatták be a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum óbudai játszóhelyén. A címmódosulás közelebb áll az igazsághoz, hogy a tűz és víz Erzsike, aki „csodás kevercse rossznak és nemesnek”, Madách számára nem csupán ártó lidérc volt, hanem melegséget hozó fény is.

A Tragédia szerzőjének 10 évig tartó házassága nem csak T. Pataki Lászlót ihlette meg, nem az ő műve az első és nem is az utolsó, ami ennek a különös házasságnak az eseményeit állítja középpontjába. Prózai és drámai alkotások, újságcikkek, tanulmányok láttak és fognak napvilágot látni erről a kimeríthetetlenül gazdag témáról. Madách könnyen szerelembe eső és igencsak „szenvedelmes” férfiú volt. Tucatnyi leány és asszony hódította meg őt rövidre szabott élete során. Madách Imre édesanyja, a nagyasszony nemtetszésével dacolva vette feleségül 1845 júliusában Fráter Erzsébetet. Az ő esetükben is érvényes a közmondás: ellentétek vonzzák egymást. Madách befelé forduló, mélázásra, töprengésre hajló, mindenben a színét és a visszáját egyszerre látó alkata szakadéknyi különbséget mutatott Erzsike élni vágyó és szerető, mulatozást kedvelő, könnyed kis pillangóságával. Madách az első benyomás hatására igen találóan nevezte őt Lidérckének. Ezzel a címmel még verset is írt róla. Eleinte, Csesztvén, távol az anyóstól és a világ zajától szépen éltek, a gyerekek sorra érkeztek. A baj akkor kezdődött, amikor a 48-as szabadságharc megtorlásának idején Madáchot börtönbe vetették. A gazdálkodáshoz és a gyakorlati dolgokhoz nem értő, beteg, (himlős), ráadásul várandós fiatalasszony hibát hibára halmozott. Amikor Madách hazatért, romokban heverő birtokot és zilált lelkű feleséget talált, akiről rosszízű pletykák keringtek. Az í-re a pontot két esemény tette fel: önállóságukat feladva Sztregovára költöztek, és Erzsike férje, ráadásul kísérő nélkül ment el a losonci bálba. Ezután viharos gyorsasággal peregtek az események, 1854 júliusában elváltak. Erzsike sorsa innentől kezdve, közel húsz éven át nem egyéb, mint vesszőfutás, haláláig fokozatosan, a megsemmisülés sötétbe húzó örvényébe csúszott, elszegényedetten, elhagyatottan, méltatlan módon távozott a túlvilágra.

A jelmezt, a díszletet és a látványt Szitás Bernadett tervezte. Szitás Barbara nem csak előadja, hanem rendezi is a monodrámát, amiben ezt a nem mindennap életutat követi nyomon. „In medias res”, 1875 novemberében, halála reggelén kezdődik a cselekmény, ebbe az egy napba sűrűsödik bele 45 esztendő története. Szitás Barbara Erzsikéje a tébolydában, a bolondok bő, pertlik nélküli fehér hálóingében kucorog és vacog a csontig ható hidegben, hol kisimult arccal, felfénylő tekintettel mesél kevéske önfeledten boldog pillanatáról, hol szikrázó szemmel, ökölbeszorított kézzel, haragos indulatoktól fűtötten beszél a megaláztatásokról, az elhanyagoltságról, a bizalomhiányról. Szitás Barbara igen plasztikusan és a közönség lelke legmélyét megérintő színészi erővel állítja a nézők elé ezt a kisemmizett, bomlott elméjű, emberi és női mivoltából kifordult asszonyt. A produkció hatását emelik és fokozzák Besenyei Zsuzsanna hang és fényeffektjei, amik még jobban kiemelik dráma tragikumát.

A Lidércfény e két, a gyarmati és a losonci megyebál között tartó házasság fordulópontjainak felidézésével nem rombolja tovább a fiatalabb Madách Imréné amúgy, – inkább jogtalanul, mintsem jogosan – megtépázott hírnevét. Azt a felfogást támasztja alá, ami Erzsike állapotát nem jellemgyöngeségnek, hanem betegségnek tartja.

Író: T. Pataki László

Színpadra alkalmazta: Szitás Barbara, Pálos Zsuzsa
Előadó: Szitás Barbara
Díszlet: Szitás Bernadett
Jelmez: Szitás Bernadett
Látvány: Szitás Bernadett
Hang: Bessenyei Zsuzsanna

Látványterv és technika: Szitás Bernadett

Rendező: Szitás Barbara