“Víz, leves, tészta… Víz, leves tészta… Néha bab! … Főzelék! … Vasárnap, főzelék valami hússal. … Utálom!”
Az ember legsérülékenyebb része a tudata. Egy törött csont összeforr, egy meghasadt szívre gyógyír lehet egy másik szív, azonban egy szándékosan kettétört sors fájdalma nem kezelhető.

A Hangok olyan monodráma, amely egy még mindig csak félmegoldásokkal kezelt társadalmi problémát fejteget, és annak következményét állítja középpontba.
Egy húszas évei közepén járó lány monoton mindennapjai, múltjának sikertelen feldolgozása, és jövőjének kilátástalansága a dráma alaphelyzete.
A darab arra keresi a választ, hogy bűn-e, amit elkövetünk, ha a cselekedet csupán okozat, és a valós ok az évekig tartó szenvedés. Képes-e magával elszámolni az ember, s van-e esélye porrá zúzott életét újrakezdeni.