A szerelem univerzális. Sőt, a kortárs média által sugallt kép szerint a szerelem az a szenvedély, érzés vagy állapot, ami körül a nők élete nagymértékben szerveződik. Lengyel Katalin (HU), Gillie Kleiman (UK), Ana V Monteiro (PO), Áine Stapleton (IRL)

Alkotók Lengyel Katalin (HU) táncművészeti tanulmányait megelőzően a Szegedi Egyetemen tanult magyar nyelv és irodalom, angol nyelv és összehasonlító irodalomtudomány szakon. Ezt követően három évet az ausztriai Linzben töltött kortárs tánc és pedagógus szakon, majd egy évig az írországi Daghdha Mentoring Programme rezidens művésze volt. 2008-ban és 2011-ben is megkapta a bécsi ImpulsTanz fesztivál danceWEB ösztöndíját. 2008 óta tagja az itt megalakult “Embassy of” elnevezésű művészeti kollektívának. 2010-ben Magyarországon megalapította a RESPECT ART művészeti mozgalmat, amely különböző programjaival a mindennapi kreativitást igyekszik elősegíteni. Ötletadója és szervezője a 2011-ben elindított, fiatal, feltörekvő művészek munkáit bemutató Frissek Minifesztiválnak. 2012-ben az L1 Egyesület rezidens művésze.
Gillie Kleiman (UK) táncos, koreográfus, performance művész, de tanítással és tánckritikával is foglalkozik. Szóló- és csoportos munkái Nagy-Britannián kívül láthatók voltak Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Lengyelországban, Portugáliában és Szerbiában is. Diplomáját a Surrey Egyetemen szerezte, majd 2008-ban megkapta a danceWEB ösztöndíjat, ahol aktív tagja lett az “Embassy of” elnevezésű nemzetközi művészeti kollektívának. Jelenleg a Roehampton Egyetemen tanul.
Ana V Monteiro (PO) táncos és művészetkutató, színházi és táncművészeti végzettséggel. 2009-ben addigi munkája elismeréseként elnyerte az Inov művészeti díjat, amelynek keretében 9 hónapot töltött a párizsi Betonsalon művészeti és kutatói központban. Jelenleg a berlini SODA Táncművészeti Egyetemen tanul, ahol az elmélet-gyakorlat és a test-nyelv kapcsolatát vizsgálja.
Áine Stapleton (IRL) a különböző művészeti ágakat ötvöző Fitzgerald & Stapleton társulat alapítója és művészeti igazgatója. Munkáik között található többek között egy rádiókoreográfia és egy internetes koreográfia is. Áine egyúttal tagja a négy táncosból álló ‘You Can Call Me Frances’ zenekarnak is. Egynemrég közreadott elemzés Írország 30 legbefolyásosabb művésze között említi.

The New Romance
Lengyel Katalin (HU), Gillie Kleiman (UK), Ana V Monteiro (PO), Áine Stapleton (IRL)
A szerelem univerzális. Sőt, a kortárs média által sugallt kép szerint a szerelem az a szenvedély, érzés vagy állapot, ami körül a nők élete nagymértékben szerveződik.
A tánc és performance határán egyensúlyozó egészestés előadásban a szerelem és annak különböző megjelenési formái kerülnek bonckés alá. A Harlequin ponyvaregények egy olyan idealizált romantikus világot ábrázolnak, amelyben pretty woman-szerű nők epekednek macsó külsejű férfiak után. Ez a reláció vagy magától értetődő, vagy szinte illuzórikusan elérhetetlen, ám annál kívánatosabb. S bár ezek a regények egy speciális közönségnek szólnak, értékszemléletük ugyanúgy megtalálható a populáris kultúra más területein is. Michael Hardt politikai filozófus a szerelemről/szeretetről mint politikai fogalomról beszél, amit – a szenvedéllyel ellentétben – aktív cselekvésként, termékeny erőként jellemez.
Az előadásban nagy szerepet kapnak a ponyvairodalom világához, s ezáltal közvetve a romantikus, idealizált szerelemhez is kapcsolódó, humoros, giccses, olcsó tárgyi elemek.
A koprodukcióban részt vevő táncos-koreográfusok Európa négy különböző országából érkeztek, s ebben a felállásban most először dolgoznak együtt.