Ugo Betti a XX. századi olasz drámairodalomnak Pirandello mellett talán a legismertebb képviselője. A Bűntény a Kecskeszigeten című drámája indította el a világsiker felé, mégpedig nem sokkal halála után, az 1953-as franciaországi bemutatóval.

Három magányos nő él egy nyomasztó atmoszférájú szigeten: egy még fiatal özvegy (Agata), a lánya (Sylvia) és a sógornője (Pia). A két megsavanyodott, sorsa kilátástalanságába beleszürkülő asszony és a kopár vidék, a mindennapi robot által már gyerekként lelki sérüléseket szenvedő lány között vibrál a feszültség. Személyiségüket súlyosan roncsolta a magukra utaltság, a küzdelem, az egyedüllét.

Ebbe a környezetbe érkezik az életerős, titokzatos férfi (Angelo), aki puszta jelenlétével felszínre hozza az elfojtott vágyakat, s aki gátlástalanul kihasználva a szenvedés, a hiány, a sóvárgás, a testi-lelki nyomor nyújtotta lehetőségeket hatalmába keríti az asszonyokat és a lányt. A nők tulajdonképpen egymás tudtával osztoznak a férfin, ezt azonban a közülük legfiatalabb és az életből legkevésbé kiábrándult Sylvia nem bírja elviselni – az általa generált összetűzések, a mind gyakoribb marakodás vezet végül a balladai végkifejlethez.

Fordította: Ispánki János
Szereplők:
Agata, fiatal özvegyasszony: R. Nagy Mária
Sylvia, Agata lánya: Pál Anita
Pia, Agata sógornője: Árnyas Rózsa
Angelo, az idegen: Ádok Róbert
Eduardo, az öregember: Dubecz György
Rendezte: Kátó Sándor