A Matruska színpadi nyelve egy olyan keresztezési folyamat eredménye, amely posztmodern érzékenységéből született, és valahol a színház, a képzőművészet, a tánc, a pantomim és a zene határmezsgyéjén mozog.

Célunk, hogy mindezeknek a művészeti ágaknak a sajátosságait úgy ötvözzük, hogy egy új, tiszta és szintetikus nyelvet hozzunk létre.Az előadás vázát a lineáris dramaturgia adja, melynek alapja a hétköznapi események végtelen sorozata a legszemélyesebbtől a legformálisabbig, struktúráját tekintve pedig impresszionista képek egymásutánja. Az eredmény eklektikus és provokatív: mozdulatok, gesztusok és érzelmek áradata.

A nőiség világát és problematikáját járjuk körül, s a nézőpontok sokféleségét hangsúlyozva a kérdéseket mindig új és új megvilágításba igyekszünk helyezni. A nő szempontja ideálisnak tűnik számunkra ahhoz, hogy olyan, mindannyiunkat érintő témákról beszéljünk, mint a bizonytalanság, a mindennapi élet rutinja, frusztrációi és abszurditása, az erőszak, az önmagunk megismerésétől való félelem, az érzelmi instabilitás… s egyáltalán, magának az „életnek az elviselése”.

A matruska baba azoknak a belső rétegeknek a metaforája, melyeket az emberi lény, jelen esetben a nő rejt magában; különböző identitások és arcok szimbóluma, melyek előadásunkban három színész-táncos alakjában öltenek testet.

Koreográfus: Daniela H. Faith
Rendező: Carlos Rodero
Forditó: Imrei Andrea
Díszlet és jelmeztervező: Tamara Barnoff
Fény/látvány: Nagy Viktória
Zenei válogatás: Gergely Attila

Táncolják:

Kulcsár Vajda Enikő
Fülöp Ágnes
Hucker Katalin