A testem, az arcom, a szemem, a kezeim hasonlítanak valaki más testáre, arcára, szemére, kezeire. Emléket állitok. Szeretnék beszélni és hallgatni egy idöben, szeretnék gyönyörű és csúnya lenni egyszerre. Törékeny és erös, hogy elmesélhessem a törtenetemet. Csak a törtenetet, tanulság nélkül. Elmondásához figyelö szemekre van szükségem, hogy csatlakozzanak saját figyelö szememhez . A szólóhoz olyan táncnyelvet kerestem, ami erös fizikalitásával a testet extrém teherbírásra kényszeríti. A
munkafolyamathoz elsödleges eszközként improvizációt használtam, hagyva, hogy ezt a nyelvet a testem diktálja.

My body, my face, my eyes and my hands resemble me to the body, the face, the eyes and the hands of someone else. I commemorate. I&aposd like to talk and to be silent at the same time. I wish to be beautiful and ugly. To be fragile and strong so that I could tell my story. Pure story, no moral. I need attentive looks connect my own attentive look in order to be able to tell it. I&aposve been searching for such a dance language for my solo piece that requires extreme strength of the body with its strong physical attitude. During the work progress I&aposve used improvisational techniques as my primary tool so that my body could dictate this language.

Tánc, koreográfia: Szente Borbála
Kosztüm: Linda Eilers (Stitch n Bitch Nähcafe Berlin)
Zene: The Dust Brothers, Joan Martinez, The Fall
Köszönet: Catalina Fernandez, Bodo Gierga, Holly Harsongkram, Ricardo de Paula, Tanzfabrik Berlin, Mine Centrum Berlin