A férfi élet hagyományvilágában, az egyik legszertartásosabb pillanat a férfivá avatás rítusa volt. A férfiszervezetek által felállított próbatételek sora volt hívatott arra, hogy a fiatal legény, férfiként foglalhassa el helyét a közösségben. Ezeknek az avatási szokásoknak a legszélsőségesebb formáit ismerjük. Mai szemmel nézve és mai szóval élve, olykor ezek a beavatások a brutalitásig fajultak, mégis erényként fogható fel az ünnepélyesség, mely körül ölelte.

Az ősi beavatási szertartások, férfivá avatási rítusok a civilizált társadalomban tulajdonképpen eltűntek. Halvány nyomai megtalálhatóak ugyan, de a szertartás és az ünnepélyesség teljes hiánya jellemzi. Talán az egyetlen ilyen esemény az esküvő előtti legénybúcsú, melyben még fellelhető a régi rítusok révülete és kábulata. A kérdés csak az mennyire és mitől civilizált egy XX. sz.-i, illetve XXI. sz. eleji beavatási szertartás.

Zene: Kiss Ferenc, Korom Attila, Küttel Dávid

Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt