“Ladjánszki Márta Shelter (menedék) címet hordó szólójának prológusaként a táncosnő elénk állván elmondja, miről nem fog szólni a soron következő történet. Nem fog bántani, nem fog dübörögni, nem fog zaklatott érzelmeket kiváltani. A steril, tágas próbaterem a délutáni surlófénytől még természetesebben, s neutrálisabban úszva bennünket körül, egyszerre megtelik mintha-bántással, valaha volt dübörgéssel és zaklatással. A rövid, szöveges entrée közben ereszek zápor utáni csepegése, lassulása hallik. Mintha máris túl volnánk valamin, amiből ide menekültünk. Ami után csend van most.”

(Herold Eszter _ Prae.hu)

Az előadást támogatta: a barátság, ami összeköt minket!

Fő támogató: L1 Független Táncművészek Társulása Egyesület