Ez az alkotás a felfüggesztettség turbulenciáját járja körül, a fel- és leszállás közötti időszakot igyekszik feltérképezni. A szélfútta talaj, és a nem diegetikus hangok játéka „köztes” utazást, térbeli kizökkenést eredményez.

Gyakran mondják, hogy a repülés legveszélyesebb része a fel- és leszállás. Azonban ezek a mozzanatok láthatók, a mozgás ábrázolható, a hajtómű felemelkedésekor vagy földet érésekor érezni lehet a gravitációt – az ember tudja, hogy hol van. De a levegőben, a felhők felett „felfüggesztett” állapotba kerülünk, tájékozódási képességünk elvész. Mindig is ijesztőnek találtam, hogy a sebességet, az irányt, a légáramlást ilyenkor nem lehet fizikailag érzékelni.Évekkel ezelőtt egy United Airlines repülőgépen ülve szorongva keresgéltem az audiovizuális csatornák között, és véletlenül ráhangolódtam a 9-es csatornára, amelyen a magasság és a helytudat különös nyelvét hallottam. Fejhallgatóval a fülemen, becsukott szemmel merültem el az aerodinamika „emelkedett” párbeszédében. A mi pilótánkat és más pilótákat hallgatva, akik a légiforgalom-irányítási rendszer parancsnokságának Észak-Amerikaszerte dolgozó munkatársaival kommunikáltak, furcsa módon el tudtam helyezni magam, talajt éreztem a lábam alatt – biztonságban éreztem magam, és „láttam”, hogy hol vagyok. Ez volt az első élmény, amely az Airborne létrejöttéhez vezetett. A munka létrehozásához lefoglaltam egy retúr repülőjegyet London és San Francisco között, hogy rögzíthessem a 9 es csatorna adását. A folyamatos felvétel repülés közben készült, a fel- és leszállás kivételével (ilyenkor semmilyen elektronikus berendezés nem használható) mindent rögzítettem. Egy minidiszkre vettem fel titokban és folyamatosan az anyagot – az eredmény egy valós időben rögzített hangalkotás. Érdekes módon a beszélgetés akkor vált a legaktívabbá, amikor „hazai földre” (Észak-Amerika fölé) érkeztünk. Az audió felvétel ugyanabban a sorrendben kerül lejátszásra, ahogy felvettem, de eltávolítottam belőle a hosszabb néma részeket. A hanghoz egy szélcsatornában készült, nagy sebességű, „talált” filmfelvételt szerkesztettem, amely az Egyesült Államok Földművelési Minisztériumának a Kansas State Egyetemen található Szélerózió Kutatóegységénél dolgozó John Tatarko nagylelkű adománya volt. A légáramlás két eltérő nézetét vágtam össze és végtelenítettem, hogy a néző ne tapasztalhassa meg a por leülepedése által nyújtott feloldást. A hanghoz hasonlóan a látványnak sincs kezdete vagy vége.

Christy Johnson, a Londonban élő képzőművész időalapú médiával és fotóművészettel foglalkozik. Munkája gyakran túlnyúlik a galéria kontextusán: tevékenysége számára új platformokkal, kontextusokkal, és helyszínekkel kísérletezik, és körüljárja a különféle közönségekkel való kapcsolatot. Christy Johnson munkái között köztéri alkotások, installációk, múzeumi művészeti beavatkozások (intervenciók), és könyvalkotások is találhatók.

www.feastproject.com