Novecento megszületett egy hajón. És többé nem is szállt le róla. Megélte a fél századot, a hosszú háborúkat és rövid békéket, de története nem erről szól. Az ő története az emberi vágyak apoteózisa. Vágyaink hogyan uralják életünket. És hogyan uralhatjuk mi őket? Metamorfózissal. A vágyak metamorfózisával: “A vágyak majd kitépték a lelkemet. Ki is elégíthettem volna őket, de nekem nem ment. Így hát elvarázsoltam őket. És egyiket a másik után magam mögött hagytam. Geometria. […] Nagy türelmet igénylő munka ez. Lefegyvereztem a boldogtalanságot. Így szakítottam el az életemet a vágyaimtól. Ha te végigmennél az általam megtett úton, ott találnád valamennyit, egyiket a másik után, elvarázsolva, mozdulatlanul, az idők végezetéig, felsorakozva az út mellett, e különös út mérföldköveiként, melyről rajtad kívül soha senkinek nem beszéltem.”

írta: Alessandro Baricco
fordította: Gács Éva
trombitás: Sata-Bánfi Ágota
dramaturg-rendező: Lengyel Noémi