„Ha pontosabban akarnék fogalmazni, ezt írnám: szellemidézés volt ez az est, és nem is akármilyen. Váratlanul köszönt be a Költő a publikumnak: Nincsen apám…

Majd úgy sorjáztak elő a versek, mintha egy különös,
végtelen történetet hallottunk volna. Akár egy fájdalmas, ma is időszerű hangos töprengést, megbocsájthatatlanul kevés reménnyel körítve. Hisz miféle reménye lehet annak, aki fasiszta kommunizmusban él? Akinek halálthozó fű terem gyönyörűszép szívén? Ugye.”

Előadja: Balázsi István