Pillangó:
számos kultúrában szimbolikus állat, egyrészről az átalakulásra való képesség és a szépség jelképe, másrészről az örömök múlandóságára utal.
Lebegő repülése folytán a tündérekkel, géniuszokkal, erószokkal áll rokonságban. Tündérszerű lényeket, álomalakokat vagy képzeletbeli figurákat gyakran ábrázolnak lepke-szárnyakkal. Japánban a fiatal nő szimbóluma, két egymás körül röpdöső pillangó a boldog házasságé.

Ballada:
drámai feszültségű, rövidebb, rendszerint tragikus tárgyú lírai versforma. Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, előadásmódja szaggatott, az időbeli kihagyások, a térbeli váltások, az elhallgatások egyaránt jellemzik. Gyakori külső jegye a sor- és versszakismétlés.

“Az egymásba átnyúló különböző megjelenési formák csodája, az a csoda, amelynek során a csúf, lusta hernyóból lebegő pillangó lesz, mélyen megérintette az embert, lelki változásának példája lett, reményt adott arra, hogy egykor földhözragadt létezéséből az örök világosságba jut.” (Aeppli)

Pataky Klári az elmúlt néhány évben feltűnt fiatal koreográfus-nemzedék egyik igazán izgalmas, sokféle nyelvet beszélő, érzékeny alkotója.

Míves, egymástól markánsan és élvezetesen eltérő hangnemű, stílusú, atmoszférájú munkáival ritkán jelentkezik, s ez a “szűkszavúság” azok kimunkáltságának fokán is érezhető. A katona története című, Sztravinszkij zenéjére komponált meglepő és remekül, részletgazdagon felépített alkotás, vagy a gyerekkor világát slágerekkel megidéző, érzelmes, szellemes utazás, a Hull az elsárgult… markánsan eltérő attitűdje egyaránt megérintette a nézőt. Az önálló együttessel nem, de stabil, remek előadói körrel már indulása óta dolgozó koreográfus ezúttal Nagy Csilla számára komponált szólóalkotást. A Pillangóballada az átalakulás, a kilépés, a változás nehézségének költői képeit sorolja. A játék a ballada műfaját idézi szerkezetében is: a refrének, ismétlődések, a vissza-visszatérő motívumok, elvarratlan szálak díszítik, szövik át. Ki nem mondott gondolatok, el nem mozgott gesztusok fojtogató hiányát érzékelteti alkotója. A lepkelét táncban megfogalmazott, “humanizált” meséje egy érzékeny, szuggesztív táncos tolmácsolásában a folyamatos változásokat s a személyes történet végét, az elmúlást ragadja meg képeiben.
Forrás: EXIT, butter

Koreográfia: Pataky Klára

Színész: Nagy Csilla

Jelmez: Nagy Viktória
Fény: Szirtes Attila
Smink: Károlyi Balázs