Ladjánszki Márta több mint 20 éve visszatérő alakja, alkotója a Bakelit MAC-ben bemutatásra kerülő előadásoknak.

Most egy különleges este keretében két előadást lehet tőle látni:

• E&A címen egy 2008-as előadását újította fel, ennek BEMUTATÓja lesz látható

• Effigy // KÉPMÁS címen pedig 2021 végén mutatta be a Közép-Európa Táncszínház egy kiválasztott táncosára komponált előadását, amit már játszott áprilisban az L1-est(ek) IZP módra keretében, de most újra látható a Bakelit MAC-ben

Ladjánszki Márta: E&A
darabfelújítás – bemutató
[2022.05.31. 19.30 Bakelit MAC]

Koncepció/Koreográfia/Fényterv: Ladjánszki Márta
Táncművész: Bot Ádám és Dániel Attila
Zene: montázs
Zenei szerkesztő: Varga Zsolt
Kosztüm: Pillangó
Fénytechnikus: Ladányi Tamás
Külön köszönet a darab eredeti előadóinak: Gold Bea és Lakat Andrea

Támogatók: L1 Egyesület, EMMI, NKA Táncművészet Kollégiuma, Bakelit MAC
Az előadást a Bakelit MAC aktív nézői csoportja, a qARTisans csoport választása alapján került meghívásra. A qARTisans csoport a Kreatív Európa Program által támogatott Be SpectACTive projekt keretei között működik. A projektet az NKA Kulturális Fesztiválok Kollégiumának résztámogatásával valósul meg.

www.martaatwork.com // www.L1.hu // www.bmac.hu

„Ladjánszki Márta előadásaiban mindig figyelmet szentel a testnek, a fizikai kapcsolatnak és az érzelmeknek – őszinte tisztasággal.”

Az Emily&AlicE egy különleges alkotási folyamat volt, ami az ún. helyzetjelentésM című sorozatomnak egyik kreatív állomásává vált. A sorozatban azzal a céllal kerestem meg előadóművészeket és alkotótársakat, hogy a fókuszált munka eredményeképpen egyedi előadásokat hozzunk létre. A sorozaton belül 9 munka született és mindegyike a bemutató után saját életet élt tovább, így az Emily&AlicE is.
A bemutató 2008. Október 31-én az akkori L1 táncművek nagy termében berendezett fehér térben valósult meg. A két felkért előadó, táncos (Gold Bea és Lakat Andrea) addig nem dolgoztak még együtt, de koreográfusként sok hasonlóságot és különbséget is láttam bennük, amiért izgalmas volt meghívni őket ebbe az alkotásba. A koreográfusi képeket, víziókat követve egy nagyon intenzív és mély duett született.

Sokáig vártam, hogy milyen formában térhet vissza ez a munka, ez az intimitás, ez a fókuszált együttlét, együtt lélegzés. Egy-egy motívum még tovább kísért évekig és valamilyen formában utat tört magának, de a duett maga már nem került a nézők elé.
A jubileumi előadás- és vetítéssorozatom részeként újra rátaláltam erre az alkotásra és az elmúlt évben mellém sodródó két olyan táncművészt kértem fel, hogy alkossuk újra a darabot, akikkel még én is ismerkedem (mint anno Beussal és Sellővel). Nagyon izgalmas a gondolat, hogy meg tudjuk-e közösen találni azt a fajta mély tartalmat, amit most férfi testekre álmodok újra. Az a szándékom, hogy ne másoljuk az egykor volt hangulatokat, de igyekezzünk az emlékekből építkezve még kihangsúlyozni, aláhúzni helyzeteket, jelenléteket, finomítani a darab megjelenő témáján.
Két nő és egyfajta testvériség helyett két férfi alkotja majd a ki tudja mikor és milyen térben megszülető duettet.

S hogy miért Bot Ádámot és Dániel Attilát választottam az új előadóknak?
• Bot Ádámot már egy ideje csendesen figyelem, bizonyos távoli közelségből és nagyon kíváncsian várom az együtt alkotásban milyen irányokban tudjuk inspirálni egymást. Tiszta mozgású, kifinomult, értő és érző előadónak tartom, de az eddigi előadásokban, amikben volt szerencsém őt látni, mindig úgy éreztem, még nem láttam belőle, ami igazán ő lenne. Remélem, az E&A próbái alatt mint egy szobrász a kőből, ki tudom fejteni, amit még nem ismerünk belőle táncművészként.
• Dániel Attilával egy nagyon gyümölcsöző munkafolyamaton vagyok túl, ahol meggyőző volt az elköteleződése a munka iránt, a rátermetsége és friss meglátásai, fiatal bölcsessége és az elmúlt egy évben tényleg láthattam a mozgásfejlődését, kinyílását, ami megkezdett utat az E&A munkálataiban is folytatni szeretném vele.

„Ladjánszki Márta darabjaitól általában ’befordulós’ leszek, és nem azért, mert ’befordulós’ darabok. Sokkal inkább azért, mert nagyon mély darabok. Olyan témáról mesél, olyan kérdéseket feszeget, és olyan mélyről hozza föl mind magából, mind alkotótársaiból, vagy táncosaiból a válaszokat, válaszcsírákat, hogy az nagy figyelmet kíván. És persze bennem is megrezdülnek / megpendülnek a hasonló szálak, a hasonló mélységek érintődnek.” (részlet Seszták Ágota írásából)

Ladjánszki Márta // Közép-Európa Táncszínház: EFFIGY // KÉPMÁS
bemutató: 2021.12.18. Bethlen téri Színház (a K-Arcok sorozat keretében)

Koncepció/rendezés: Ladjánszki Márta
Koreográfia: Ladjánszki Márta és az alkotó-/előadótársak
Táncos: Barna Krisztián
Zeneszerző/előadó: Varga Zsolt
Fény: Fogarasi Zoltán
Kosztüm: Pillangó
Asszisztens: Joó Renáta
Vizuális segítő: Kovács István
Video dokumentáció: Balázs Lajti aFilm.hu

Külön köszönjük a műhelymunkában részt vevő táncosok gondolatait, mozdulatait, inspiráló jelenlétét: Dániel Attila, Györke Tímea, Mórocz Eszter, Szász Zsófia, Veres Flóra; valamint Árva László képeit a próbákról.

Támogatók: Közép-Európa Táncszínház, L1 Egyesület, NKA Táncművészet Kollégiuma, EMMI, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Budapest Főváros

www.martaatwork.com // www.cedt.hu

Effigy, egész közelről nézve: képmás. Egy másik kép: másképp. Visszhangra talál bennem az etimológiai szómagyarázat, mert én is úgy gondolok az így készülő szólóra, mint egy hasonlóság, hiszen az, aki a színpadon van egy kvázi fiktív személy. Krisztiánból és belőlem táplálkozik és Krisztián testén jelenik meg, tehát hasonló hozzá, de nem ő egy az egyben. Az effigy szó megjelenését 1539-ben dokumentálták először angol nyelvterületen, valószínűleg francia közvetítéssel, a latin effigies egyes számából származik, ami másolatot, képet, hasonlatosságot, portrét és szobrot jelent.

Tetszik a szómagyarázatban, hogy biblikus asszociációja is van ennek a hasonlóságnak, ugyanis a Biblia szerint az isten az embert saját képmására teremtette. A festő pedig a modell és a saját elképzelésének a képmását veti össze és az eredményt festi meg. Akár mi, ebben a szólóban. Ezt támasztja alá Krisztián hobbija is, vagyis a festészet, miszerint a festő képmásokat fest. A képmásain nem csak arcok, hanem sorsok is látszódnak.
Akár a mi előadásunkban, a karakternek egyéni sorsa lesz, ami kirajzolódik – vagy nem -, ami a nézők által olvasható – vagy nem.

A képmások elégetése az évszakok változását jelző számos rituálé része, melyek Európa-szerte helyi hagyományok szerint történnek. A figurák általában az élet “nemkívánatos” erőit (tél, az előző év, boszorkányok, Júdás) testesítik meg, és elégetésükkel az élet – halál és újjászületés – éves körforgását, a tél legyőzését és a tavasz visszatérését jelzik és ünneplik. A legtöbb hagyományt újév környékén, a farsang végén vagy a húsvét előtti héten rendezik meg.