A szerelmi vágy az emberi természet lényegi sajátja, éppen arra hivatott, hogy egyesülni kényszerítsen bennünket: ami kettő volt, a szerelemben ismét „egy” legyen. Mi történik akkor, amikor két ember eltávolodik egymástól, de a viszony nem szűnik meg közöttük teljesen? Miért vagyunk akkor még mindig párban, ilyen-olyan viszonyokban, kettősségekben? Két „fél” vagyunk csak, egymással szemben, bármilyen relációban? Vagy az „egész” az mindig az „egy” meg „egy” reményteljes harmóniája?
Egy út, állandó keresés, ami egymás felé visz. Folyamatos vonzás, a pillanatban fel- és ellobbanó harmónia.

Koreográfia: Nemes Zsófia
Jelmez: Feledi János
Zene: Gergely Attila
55′

További információk a társulatról: http://pr-evolution.hu/