Az előadás az ország legnevesebb meghívásos színházi fesztiválján, a Pécsi Országos Színházi Találkozón, azaz ismertebb nevén a POSZT-on is nagy sikerrel szerepelt.

A kritikusok ódákat zengenek mind Ilyés Lénárdról, akit a legfüggetlenebb független színészként jegyezenek napjainkban, mind a darabról magáról.

“Asszem néha emlékszek… Asszem, hogy emlékszek… Ül az ágy szélén, kezét a fejemre teszi, és azt mondja: hű de forró… Nemtom… Talán a nő az intézetbe…. Próbálok, próbálok emlékezni, asszem hogy nő volt.”

Hebegi Ilyés a színpadon, és senki nem kételkedik, hogy itt valóban egy 6 éves szellemi szintjén megrekedt fiatalember próbál gondolkodni, emlékezni.

A darabtól kezdetben féltek a kritikusok, hiszen egy monodráma, másfél óra egyedül a színpadon, mindig és mindenkinek komoly kihívást jelent. Ráadásul egy ilyen nagy ívű darabban könnyű elcsúszni és lagymatag vagy idegesítő produkciót létrehozni.

Nem sikerült.

írta és játssza: Ilyés Lénárd
rendezte: Bicskey Lukács