“A Radikális Szabadidő Színház mindannyiunk hányattatásait forrasztja előadássá, s erre tökéletesen alkalmasnak látszik Moliére örök érvényű – és sokak szerint legőszintébb – drámája, a Mizantróp. […] Kivétel nélkül minden színész magáévá tette szerepét. Mintha rájuk öltötték volna, úgy mozogtak Alceste kopott szoba-színpadának terében, úgy testesítették meg a fűtől mosolygó haverokat és a buliban olvasó bölcsészlányt, ahogyan azokat mi is ismerjük. Minden szereplő néző és minden néző szereplő – színház az egész világ.”
Részlet a Gépnarancs kritikájából
http://gepnarancs.hu/2012/03/talan-egyszer-hoz-remenyt-a-gyulolet-ami-bennem-el-mizantrop/

“Simon Attila Alceste-je a mi korunk hőse (antihőse?) […] Neurotikus, szorongó, önmagát a munkájában meglelő ember. Érdekes szín ez Alceste-ről. Diákcsínyként rajzszögnek a tanárnő székére, mondjuk így: odatehetőnek érzem Gothár Péter Gálffi Lászlóval megmutatott kiábrándult értelmiségi, és Zsámbéki Gábor Fekete Ernővel megmutatott két lábbal a földön álló, dühöngő Alceste képe mellé.”

Szereplők:
Alceste – Simon Attila
Célimene – Szabó Emese
Philinte – Szemere Zsolt
Éliante – Hakstol Sára
Arsinoé – Sarbó Kata
Oronte – Formanek Csaba
Clitandré – Pintér Ákos
Acaste – Bordi Gábor

Asszisztens:
Sirkó Eszter

Rendező:
Formanek Csaba