Az előadás két operaénekesnő pályájának fordulópontjait dolgozza fel próza és zene segítségével, a főhősnők szemszögéből.

Saját történetüket mesélik el arról, hogyan lesz valakiből a 21. században operaénekesnő. A tulajdonképpen duplázott monodráma során két, egymástól távoli világot ismerünk meg, két különböző szemszögből, más történetekkel, más buktatókkal és sikerekkel, mégis minden egy irányba mutat, hiszen a pálya, a színpad, a zene, az énektechnika – ha jó, akkor- egy és ugyanaz.
Az előadás vázát képező 4-4 jelenetben hallhatunk mindkét nő családjáról, énekmestereiről, szerelmi életéről és arról, hogy mit, miben hisznek. A nyolc pillanatképben (életképben) körvonalazódik két teljesen különböző atmoszféra, ahonnan a figurák jöttek és ahol tartanak, de az előadás végére kirajzolódik, hogy az akaratuk, a céljaik eredője semmiben sem különbözik.
A történet részben fikció, de a darab a játszók saját, illetve az alkotók által végigkövetett énekes karrierek tanulsága alapján született. A „Két nő” előadásában nem „csak” a zenetörténet jelentős szoprán és mezzo áriái csendülnek fel, hanem betekintést engednek az énekesi pálya nehézségeibe, örömeibe is.
A produkció, saját nyelvén nagyon aktuális kérdéseket feszeget: Milyen helye, szerepe van ma a művészetnek? Lehet-e és hogyan lehet ma igazi énekművész belőlünk? Van-e és ha igen, mi a szerepe a 21. században az opera műfajának? Bár a konklúziót a közönségre bízzák, igyekeznek ezekre a kérdésekre – ha nem is konkrétan kimondva, de a közönség lelkére hatva- válaszokat adni.

szereposztás:

Helga (szoprán szólista): Szakács Ildikó
Ruma (mezzoszoprán szólista): Banai Sára
Korrepetitor (zongorán közreműködik): Katona Anikó

az előadás munkatársai:

Dramaturg: Németh Dóra
Munkatárs: Filip Moroz
Asszisztens: Cseh Adrienn
Rendező: Kovács Krisztián