A művész, akinek hazájában eddig még sosem volt egyéni kiállítása, gyakorlatilag egyetlen, hatalmasra duzzadt videoprojekttel állt elő (New Nationalism in the Hearth of Europe).

Videóiban amúgy nem használ semmiféle felsőbb narrátori hangot, nem mond ítéletet, a lefényképezett jelenethez nem fűz kommentárt. Gyűjtőmunkája eredményeit külön honlapon összesíti, ezáltal ténylegesen is egy szorongató erejű, igen tanulságos szubkulturális adatbank jön létre. Afféle folklór-streaming. A képkockák gyakran tényleg úgy hatnak, mintha csak egy idejében-hosszában kinyújtott esti híradóba csöppentünk volna. Sehol semmi felesleges dekoráció, zenei aláfestés vagy művészkedő kamerabeállítás. Minden perc vérprofi helyszíni munka, nem ritkán könnygázas-gumibotos közelharcokról, rohamrendőrös-kordonszaggató akciókról. Gyakran csak üvöltő torkokat látunk, nagyra tátott szájakat, leborotvált tarkókat és kiálló járomcsontokat, a kortárs neonáci-, punk-, antiglobalista- és queer-szcéna tarkabarka öltözködési mintáit, csupa félelmetesen érdekes arcot (egyiket-másikat egy pillanatra felismerni is véltem) – végső soron egy alternatív fiziognómiai wunderkabinettet.

Szinte biztosra veszem, hogy előbb-utóbb felfedezik maguknak néprajzkutató, szociológus doktoranduszok és belügyes vagy titkosszolgálati szakemberek is. Egyébként azok számára, akik még ma is szívesen feszegetnek „Mi a művészet?”, illetve „Ez is művészet-e?”-típusú ontológiai-recepcióesztétikai kérdéseket, valószínűleg nem fog bejönni Tomáš Rafa politkunsztos híradóanyaga. Aki viszont nem foglalkozik az ilyesfajta nyűgös és terméketlen kategóriákkal, az egész biztosan alaposan belemerül

Rafa neve mégsem teljesen ismeretlen, hiszen idén megjárta már a Berlini Biennálét is, 2009 óta folyamatosan ezen az anyagán dolgozik, és hónapról hónapra frissíti, bővíti azt. Helyszíni képriportokat készít szélsőjobboldali demonstrációkról. Felvételein cseh, szlovák, lengyel és magyar bőrfejűek masírozását látjuk, ilyen-olyan tüntetéseket, egyenruhás erődemonstrációkat. A művész – aki jelenleg a varsói Képzőművészeti Főiskola tanársegédje – többnyire csak kézikamerájára hagyatkozik, mégis meglepően profi snitteket, éles és jó képminőséget, ragyogó színeket produkál. Fikció sehol, mégis gördülékeny dramaturgiája van minden percnek. Rafa a magyar-szlovák, a cseh-roma és a lengyel-zsidó konfliktusokat mutatja be a legalaposabban, de gondosan archivál minden más zászlólobogtató megmozdulást is, legyen az akár egy melegfelvonulás körüli balhé, vagy egy szoboravató ünnepély kapcsán szervezett ellentüntetés.