orzóink nem félbe maradt, vagy megcsonkított műtárgyak, funkciójukat vesztett selejtek. De nem is a tökéletesség mintaképei, ahogy Rilke értelmezte a „fejetlen”, ám hibátlan archaikus Apolló-szobrot. Nem! A torzók itt mi magunk vagyunk, létezésünk alapállapota szerint. Vagy van, lehet közöttünk valaki, akinek mozdulataiban nincs semmiféle fogyatékosság, nincs érdemi befejezetlenség? Ady Endre tévedett volna, mikor arról írt, hogy „Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban…”? No és József Attila? „Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra.” Ám lehetünk önironikusak is, büszkék ügyefogyottságunkra, tehetetlenségünkre, ahogyan Petri György: „Nézz szét ezeken a. / Ezt mind én hagytam abba. / Amikor a legkevésbé szerettek volna abbamaradni.”(Büszkélkedés). Rólunk, magunkról szól hát táncszínházi előadásunk sok-sok humorral, s nem szabadna elfordítani fejünket, fanyalogni, ha tükrünk ezúttal „torz-létet” mutat.

Erre az előadásra elővételben jegyek kaphatóak a Concert&Media jegyiroda hálózatában!

Táncosok: Fülöp Tímea, Bacskai Ildikó, Székely Szilveszter
Zene: Gáspár József , Gyulai Csaba
Jelmez: Tresz Zsuzsa
Fény: Vajda Máté
Dramaturg: Hegedűs Sándor
Rendező – koreográfus: Góbi Rita és Vesa –Petteri Asikainen
Produkciós partner: PerformanceSirkus ( Helsinki )