“Sárguló levelek,

Halánték az ágyon.

Könnyű nyári szélben

Ázó madár károg.

Kiért égek, ha nem lát szemed?

Miért félek, ha hideg a kezed?

Meghalt egy ember!

Úr Isten! Még élek!”

“Ladjánszki Márta rejtélyes alkotó, egészen sajátos kifejezésmódot használ, mely lefordíthatatlan, megfejthetetlen, éppen azért, mert olyan jelenségeket jár körbe, melyekre nincsenek pontos szavaink. A táncos-koreográfus az „a mi madre” című darabjában visszatér legsajátabb, legintimebb műfajához, a szólóhoz: egyedül van újra… Régi közhely, hogy a tánc és a nyelv nehezen férnek össze, de Ladjánszki Mártánál ennél többről van szó, hiszen szisztematikusan, meglehetősen határozott léptekkel halad a kifejezhetetlen dolgok irányába, legyen az a testtel, a szexualitással kapcsolatos probléma, vagy mint ebben az esetben: a fájdalommal, a halállal, az elengedéssel összefüggő kérdéskör.

Ez a koreográfia mintha a korábbi, zavarba ejtő és igen kíméletlen szólók egyenes folytatása lenne: hazatalálás.” (Tóth Ágnes Veronika, Élet és Irodalom)

Koreográfia/tánc: Ladjánszki Márta

Zeneszerző: Jávorka Ádám, Hammer Zsolt

Fényterv: Szirtes Attila

Kosztüm: Pillangó

Fotó: Vas Péter