és hatunk a másikra, társtalan haladunk egyre mélyebbre le/be.Teremtünk, már csak istenek nem vagyunk. Halandóságunk – esendőségünk.Csontunk zörög, vágyunk hörög a holnapért, hogy még éljen,s hogy még keféljen…

Fennkölt állapotban állok a lopott pillanatban. Feszülök neki az időnek,de vajon kit szülök meg? Fegyelmezett csend vesz körül,félek, hogy már csak az árnyékom örül. Fáradok, már magamban sem vagyok s te itt vagy, mégis legbelül!

Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a fedhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.

Csak akkor gyere, ha mágnesként vonz a megismerés, és kezembe akarod adni testedet, lelkedet!

Külön köszönet: Bánki Gabi, Deák Balázs, Jedlicska Márton
Károlyi Balázs, Sipos Dániel

Támogatók: L1 FÜGGETLEN TÁNCMŰVÉSZEK TÁRSULÁSA, OKM, NKA Táncművészeti Szakmai Kollégium, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Artus, port.hu, Haba Hall Kft., Marland Kft., tancelet.hu, szinhaz.hu