Tudja az egész ország, hogy Ő a nemzet csalogánya. Hogy teret neveztek el róla azon a helyen, ahol a később Nemzetire átkeresztelt Népszínház állt. De ki volt valójában a kis “dalos Lujzácska”?

“Sok minden kisülhet abból, ha két színésznő találkozik a színpadon. Még érdekesebb a dolog, ha az egyik már rég nincs köztünk, a másik pedig új oldalát igyekszik megmutatni, tisztelegve a kor színészóriása előtt, a szép magyar nyelv ápolását megcélozva, a magyar nyelvű színjátszás hőskorát bemutatva, egy két felvonásos, egyszemélyes színdarab eljátszásával. Kivételes helyzet, nagy megtiszteltetés, óriási felelősség.

Déryné Széppataki Róza sorsa, pályája, életútja sok ponton összeforr sorsommal. Mindketten Jászberényben születtünk, az a fajta szakmai alázat, a hivatás elsőbbsége, örök elkötelezettsége a színház iránt számomra példaértékű. Rendkívül hálás, ugyanakkor borzongató, komoly szakmai felkészültséget igénylő feladat a bőrébe bújni. De én nem elégszem meg kevéssel, én szeretem és vállalom a kihívásokat!
Ezért határoztam el már régen, hogy ennek a kivételes tehetségű, sokszínű, ámde magánéletében vigasztalanul magányos, áldott-vert sorsú színésznőnek a történetéből színházi előadást hozzak létre alkotótársaim segítségével.
A dramatizált mű megírására Fráter Zoltánt kértem fel, akivel barátságunk is elmélyült a munka során. Rendezőnek Őze Áront választottam, akivel több, mint egy évtizedes munkakapcsolatom ebben a próbafolyamatban letisztult és csodás együtt – gondolkodássá-lélegzéssé szelídült.

Az előadással célom a következő:

Minél szélesebb körben megismertetni a közönséggel Déryné nem mindennapi történetét, ideértve szakmai fejlődését, szerelmi életét, magánéleti válságát stb., valamint a XIX. századi Magyarország színházi világának kulisszatitkait.”

(Csomor Csilla)