Az előadásban rövid történetek váltják egymást sodró ritmusban, képek egy-egy emberről, helyzetekről. Mindegyik így vagy úgy kicsit más, a végén mégis az az érzésünk, hogy a lényeg ugyanaz: az elmúlás és valóság.

Mindannyian megannyi szenvedést gyűjtöttünk össze életünk folyamán, amelyek kimondatlanul halmozódnak fel lelkünkben. Bezárjuk magunkat az általunk vállalt és oly szükségszerűnek megélt, rohanó, „semmire sincs idő” világában. S miközben a halál felé száguldunk, lepereg előttünk az élet.

„…nincs is valóság csak emberi lélek az ám, Cogito Ergo Sum ez így van de viszont ezenkívül semmi se biztos” /Karinthy Frigyes/

„Most szüli meg most nyomul ki lelkéből most születik a világ” /Karinthy Frigyes/

Tánc: Rózsa Barbara, Ivanics Lilla, Lendvay Zsóka, Spala Korinna, Kökény Róbert mv. (Experidance), Baán György

Jelmez: Nemes Nóra

Dramaturg: Nemes Orsolya

Zene: Szirtes Edina/Mókus, Kézdy Luca

Koreográfia: Nemes Zsófia