túl a normák zaján
HETEK CSOPORTJA: MEDDIG MÉG?!
  • 2012.12.16. 18:00

˝Az ember rendszerint a törvényes felelősség szemszögéből tekint az igazságra. Elutasítja azt, hogy a másik ember vétkét magára vegye. Ezerféle módon igazolhatjuk önmagunkat, de ha őszintén megvizsgáljuk szívünket, meg fogjuk látni, hogy nem vagyunk vétlenek. Részben mi is felelősek vagyunk a világban tapasztalható rosszért.

Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Ez pedig azt jelenti, hogy mindnyájunknak külön-külön a saját létébe zárva kell és lehet is hordoznia az egész emberiséget. Így mindazt, ami a világban rossz, nem úgy fogadjuk majd, mint valami rajtunk kívülálló dolgot, hanem úgy, mint amiben mi is részesek vagyunk, és akkor a rosszal, a kozmikus rosszal való küzdelmet önmagunkban kezdjük.˝
(Részlet Sziluán sztarec tanításaiból)

Hervay Gizella: Hazatérés (részlet)

mert nem mindegy, hogy milyen úton jöttél
máshová nem mehetsz
csak ahol életrekelnek újra
a holt diófák, kopár dombok, hegyek
ahol másokért indulhatsz útra
ahol közösség a szerelem
az árvák elfulladó hangját
vak kutak közt nem felejtheted
csak azzal élhetsz, aki utadon járt
aki ugyanúgy összerándul veled
egy elhagyott sóhajtásért
akinek nem vigasz a szerelem
de közös munka a konok csönd ellen
amivel körülkerítik maguk a kisemmizettek
azt a kenyeret ketté törtük
amivel a szegénység megünnepelt
azt a szőlőt együtt ettük
amivel a szükség megkínált
nem lehetsz hűtlen önmagadhoz
a szerelem is rádkiált.

Szilágyi Domokos: Megvert az Isten (töredék)

Megvert az Isten élettel.
Meg a szerelem: élnem kell.
Meg a halál is: félnem kell.
Megvert az Isten élettel.
Meg a poézis vallással.
Meg a muzsika halással.
Meg az éj éber alvással.
Meg a szerelem egymással.

Fekszem, virrasztok megverten,
balekség díját megnyertem,
ostobaságát, én, marha,
lettem ilyen készakarva.

Lettem, hát lettem, nyöghetem,
nincs piros ászom, tök hetem,
tüdőm akár kiköphetem,
lettem és tettem nyöghetem.

Lettem, hogy legyek végtére,
ország-világnak cégére;
ki tudja, ilyen cég ér-e
bármit is – járjunk végére.

Föld alatt dől el, nem másutt,
föld felett, füstben nincs már út,
akadjon az, ki megértse,
ne vélje, hogy csak azértse.

Függök a légben és a föld közt,
választhaték vón jobb időközt?
Mindegy. Hisz nem én választék.
Legfönnebb, hogy nincs választék

hajamban – ez is valami.
Ki tud mindent megvallani?
Ki tud mindent meghallani?
Vagyok. És ez is valami.

Az előadást szerkesztette:
Melkvi Bea és Harsányi Attila

Előadják:
Melkvi Bea és Dián Róbert

Hervay Gizella 
(szül. Makó, 1934. október 14. – elhunyt: Budapest, 1982. július 2.) erdélyi költő, író és műfordító. Szilágyi Domokos első felesége. A Forrás első nemzedékével lépett színre. Virág a végtelenben című verseskötete (1963) költői érzékenységgel fordul a nők sorsa felé, a kint és bent egyaránt újjáépülő világot akarja megragadni. Az élet védelmét várja a lírától, vagyis önmagától is („Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!”). A József Attila-i élményt nem költői hatásként, hanem saját élete véres valóságaként éli át. Volt férje, költőtársa és a fiában folytatódó élet megszakadása a legsötétebb tónusú lírához vezeti el, olyan csúcsokhoz-mélységekhez, amelyek Vörösmarty, Vajda, Ady, Juhász Gyula rokonává teszik.

Szilágyi Domokos 
(szül. Nagysomkút, 1938. július 2. – meghalt: Kolozsvár, 1976. november 2.) erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító. Az első verseskötetét az “Álom a repülőtéren”-t 1962-ben nyomtatták ki. Az Igaz Szó és az Előre munkatársa volt. Betegnyugdíjat kapott 1970-ben. Az 1970-es évek elején bejárta Németországot és Skandináviát. Utolsó éveiben Kolozsvárott élt. Súlyos betegen saját kezével véget vetett az életének. Fia, Kobak, az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg. Közös sírban nyugszanak a kolozsvári házsongárdi temetőben: Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és a gyermekük, Szilágyi Attila.