túl a normák zaján
M STÚDIÓ – MOZGÁSSZÍNHÁZ: OTHELLO ÉS HŐN SZERETETT DESDEMONÁJA
  • 2012.02.22. 20:00

William Shakespeare műve nyomán tragikomédia krízis idejére “Egy előadás arról, hogyan alakul át az égető szenvedély épp a maga (egyszerre nevetséges és szörnyű) ellentétévé: vak féltékenységgé. Egy előadás bármelyikünkről – krízis idején.

“Uray Péterrel és az M Studio kiváló társulatával együtt olyan előadást szerettem volna létrehozni, amelyben a tragédia és a komédia nem zárja ki, épp ellenkezőleg – vonzza egymást. Olyan előadást, amelyben a komikum szüli a drámát, a dráma pedig mély burleszk visszhangokkal rendelkezik. Ahogyan Shakespeare-nél. Ahogyan a komikus némafilmekben. Olyan előadást akartunk létrehozni, amely felteszi a kérdést: mi igaz és mi illuzió a szerelemben; amely az izgalmat a szituációk váratlan felborulásában keresi, amikor az igazság hazugsággá és a hazugság igazsággá változik. Egy előadás arról, hogyan alakul át az égető szenvedély épp a maga (egyszerre nevetséges és szörnyű) ellentétévé: vak féltékenységgé. Egy előadás bármelyikünkről – krízis idején. Egy előadás, amelyben a nevetés kéz a kézben jár a szomorúsággal.” (Mihai Măniuţiu)
————-
„A magyar nyelvű, román feliratozással rendelkező előadásban, Othellót és Desdemonát egy testvérpár, Györgyjakab András és Györgyjakab Enikő játssza – mindketten kiválóan értelmezik, külön-külön és együtt is, az olykor brutális és ziháló, máskor végtelenül gyöngéd macska-egér fizikai játékot.
(…)
Az M Studio másik két Shakespeare-előadásától, a Romeo és Juliától (2008) és a Hamlettől (2009) eltérően, amelyek a fizikai színház kategóriájába tartoztak és kizárólag zenéből és mozgásból épültek fel, az Othello és hőn szeretett Desdemonája, Márton Imola dramaturgiája illetve Mihai Măniuţiu szövegkönyve és rendezése nyomán, szavakat is tartalmaz. Míg a többi színpadi adaptációban Uray Péter jegyezte a rendezést és a koreográfiát is, a legújabb előadásban a sepsiszentgyörgyi társulat koreográfus-katalizátora együtt alkot Mihai Măniuţiuval, aki egyébként már a kolozsvári Operában is színpadra alkalmazta az Othellót, Verdi zenéjére.
(…)
A nagy anyagi nehézségek ellenére (a színészeknek még öltözőfülkéjük sincs), lenyűgöző, hogy e fiatalok továbbra is ápolják abba a kísérleti-alternatív színházba vetett hitüket, amelyben a szó helyét a gesztus és a tánc, egy nonverbális, költői és igazán kifinomult nyelv veszi át.”
(Simona Chiţan: Othello féltékenysége nevetés és sírás között. Adevărul literar şi artistic, 2011. május 17.)